Félsziget fesztivál. 5.nap

UPDATE: extrém jó fotók!!

Nagy ígéretekkel indult az este. Charlie és a The Moog fog minket elringatni. Két világ egy időben történő találkozása. A múlt és a jövő. Charlie-nak igen nagy hagyománya van itt Marosvásárhelyen, gyakorlatilag apraja-nagyját elhóditotta.


Egyébként is jellemző volt az estére, hogy a nép birkaként vonult a "jobb-és-jobb" előadók koncertjeire, nem törődve azzal, hogy feltörekvő, kisebb zenekarok éppen hol izzadnak vért a közönségért. Igy izzadt a The Moog is. Miért szeretjük a The Moog-ot? Nem szeretjük, de tudomásul kell sajnos venni, hogy nagyon rég nem született olyan magyar zenekar amely ennyire jól meghatározható stílusban ennyire egységes zenét játszik. Pechesek voltak, mert egészen  varatlanul bepörgő Charlie tényleg az emberek 95 százalékát elvitte. A zenekar rajongótáborának kemény magja, egy 30 főből álló 14 mínuszos korosztály azert végigropta velük a koncertet. Félő egyébként, hogy a Moog-nak a trendiség lesz hosszútávon a veszte, mert azon kívül, hogy Tonyo rendkívül feminim, piperkőc módon ripacskodik  nem sokkal ad többet a közönségnek a zenekar egy tucat indiepoprockgarage bandánál.


A tömeg 95%-a átfáradt a Kosheen koncertre, amely sajnos egy idejét múlt zenekar, nemzetközi ismertséget is szívesen elvenném tőlük. Újat sem sikerült nagyon produkálniuk az utóbbi pár évben. A Kosheen még mindig abból él, hogy  a pozenébe behozta drumandbass-t. Még emlékszem, amikor anno a wesbalkánban a vitathatlanul drumandbass-os rewindon hallgattuk, aztán szép lassan bekerültek a rádióba.
Említést érdemel viszont a Heaven Street Seven koncertje! Falloleen azt írta, hogy önmagukban is fárasztóak, amivel teljes egészében egyetértek. Ennek ellenére elég jó kis flegma  koncertet hoztak létre. Furcsa egyébként a HS7, mert egy olyan zenekar aki  a semmiről, illetve a minekről énekel a legtöbbet. Tehát a "felszálltam a buszra de nem tudom minek, aztsem hogy merre megyek. Tegnap volt, de nem tudom mi mert már nem emklékszem, nem is fontos stb" ennek ellénere azért mégis csak van egykét húzó szám ami elviszi a koncertet.


Az este záró akkordja egyértelműen Ludmilla volt. Ludmilla megmutatta a techno lelkét. Rég láttam ilyen hatású DJ-t, aki ennyire érzi a közönséget. Azon kívül, hogy jobbnáljobb számokat tett fel, hihetetlen nagy örömmel kínozta a hosszabbnálhosszabb kiállásokkal a közönséget, amelyek kiállások a látszatt szerint őt is épp ugyanannyira boldogítottak mint minket.