Tegnap este Julcsival meg Marcóval a Szimpla kertben iszogattunk. A borra jól megéheztem, úgyhogy hazafelé beugrottam az Astoriánál lévő törökbe' gyroszér', majd beálltam a buszmegállóba falatozni. Eddig teljes volt a boldogság, mert kajám is volt, meg még szédültem is. Éppen valami nagyon alternatív fiú ordított a fülembe, amikor elémállt egy részeg csöves és tátogni kezdett. Amikor halkabbra vettem a fiút, azt kérdezte épp a tátogó kripli, hogy van-é egy kis apróm. Megmondtam neki, hogy nincs, ami tök igaz is volt. Aztán afelől érdeklődött, van-e egy kis ÉLELMEM? Ezek a csövesek annyira tudnak választékosak lenni, ha tarhálni kell. Mondtam, nagyon őszinte arccal, az alig megkezdett gyrosszal a kezemben, hogy hát nincs. Hát ÉLELMEM, nekem? Ő erre felszívta magát, fújt egyet és elvette amit akart. Én meg ott álltam mint valami faszent, fürgén rebegtettem a kiéhezett kollégista pilláimat, az a hájas szemét meg felfalta a kajámat. Biztos ő is csak megéhezett a borra.