EFOTT szerda-csütörtök

A fesztiválra mint dolgozó, Cicabetti, az újságíró fotósaként érkeztem, amit csak a bejáratnál tudtam meg. Lehetnének képeim a nagy eseményről, de nincsenek, mert rövid úton lemerült a telefonom.

Az áramszünetekkel tarkított programban megtekintettük az egész jó, mások szerint uncsi Gonzót, a nem túl izgi Moogot, a szerintem élvezhető, mások szerint uncsi Amber Smith-t, az önmagukat is halálosan fárasztó Heaven Street Sevent, a túl hosszú és túl hangos Zanzibárt, és pár számot a Hooliganstől, akik nem is olyan rosszak élőben, mert az énekes viszonylag vicces, meg az egyik gitáros szexi, amit én nem láttam, mert nem volt rajtam szemüveg.

És itt jöttek az est fénypontjai, a Belga, amit ugyan lemezről sosem tudok elviselni, de élőben igen poénos a performansz, meg a Neo, amit nagyon csípek, viszont az Indexes csaj az Ossiannal meg a Zanzibárral említi egy mondatban. Amúgy ő a cigányzenére izgul, szóval talán mégsem releváns a véleménye. Mondjátok meg, a Neo van olyan ciki, mint az Ossian? Szerintem Hajnalka tévedett.

Kábé hajnal kettőkor futottunk össze bizonyos Dáviddal, aki Cicabettit egy dj-re emlékeztette. Én felvetettem, hogy dj. Teflonra hasonlít, Dávid viszont a hozzáértők hanghordozásával kijelentette, hogy nem is, mert Teflon tök máshogy néz ki. Amúgy kiderült, hogy ő maga dj. Dávid.

Zárásképp roptunk egy kicsit Erős Attilára és Spigiboyra, miközben egyesek a nyálukat csorgatták Erős mélyen dekoltált, hosszú ujjú, fehér pamutfelsőjére.

Másnap enyhe fejfájással ébredtem, Cica nem panaszkodott. A délutánt a Nagyerdőben lévő strandon töltöttük, emiatt lemaradtunk a P.A.S.O.-ról, de elértük a Quimbyt. A hangulatunk igen lagymatag maradt, a zenétől sem indultunk be, meg nem is nagyon ittunk.

A Bikini koncertje közben azon tanakodtunk, vajon hogy hívhatják az énekest (D. Nagy Lajos) és mik is a híres számaik? Mert a Bikini ugyebár aktuális zenekar.

Jamie Winchesterért és Hrutka Róbertért inkább otthagytuk a nagy öregeket. Megérte, mert saját szemünkkel láthattuk a Kamillát szorongató Kóka Jánost, a tévében megszokottnál élőben sokkalta vonzóbb külsejű minisztert. Itt is volt némi áramszünet, de a csend sem volt kevésbé élvezetes, mint a zene, úgyhogy átmentünk a rettegett Tibi bácsihoz, aki végleg kicsapta nálam a biztosítékot, és úgy döntöttem, itt véget is vetek a kínnak és az alvásba menekültem, másnap délben pedig haza.