Vannak időszakok, amikor hemzsegnek a jó filmek a mozikban, az ember azt sem tudja, hogy szorítson bele egy hétbe (és a pénztárcájába) tíz filmet. Hát a tegnap este nem ilyen volt. A Transformers-en, a DieHard4-en, és néhány régebbi filmen kívül nem nagyon játszottak mást...Nade mit csinál ilyenkor az okos bölcsész? Elmegy a Művészmoziba, hogy szabaduljon a kommersz hálivúdi filmektől, és megnéz valamit, aminek még a címét sem hallotta soha. Így néztük meg a barátnőmmel a Sötétkékmajdnemfekete-t. És milyen jól tettük! Nemcsakhogy végig spanyolul beszéltek benne (ami határozottan jól esik az ember fülének), hanem a történet is jó volt. A zenéről nem is beszélve. A zeneszerző nevét nem hallottam még soha (Pascal Gaigne), de azt hiszem, ezek után megjegyzem. Van egy fiú, akinek nagyon nem tetszik a saját élete. Van diplomája, egy ápolásra szoruló apja, egy hülye bátyja a börtönben, meg egy házmesteri állása. Ja, és egy szürke, kopott öltönye, amit utál. Aztán végül megszerzi álmai fekete öltönyét, és családot alapít a tesója nőjével, akihez néha bejár a börtönbe dugni, csakhogy a nő teherbe essen, mert a börtön anyakörlete azért csakjobb, mint a sima... Jó, mi? Juan Carlos Gómez, az operatőr is érti a dolgát, egész jó képek villannak fel végig, ha nagyon fennkölt akarnék lenni, azt is mondhatnám, egész világnézeteket sikerült szimbolizálni egy egy kameramozgással. De nem vagyok fennkölt, szóval nem mondok ilyet. De jó, hogy végül nem Bruce Willist választottam! (pedig nagy volt a kísértés).

A Művészmoziba meg amúgy is tök jó bemenni, annyi érdekes és idióta dolog van oda kiakasztva/kitéve, hogy az ember egészen művészinek és okosnak érzi ott magát...

 

Nóci