Last Night

A Rewind, kétség nem fér hozzá, kinőtte magát. Karszalag, belépő, élő zenés kíséret. Mint  még annak idején a régi, kopaszigátos westbalkánba járó lelkes rewind vendég, nagy lelkesedéssel érkeztem a fútó utcai húsvásárra. Azért is voltam különösen kiváncsi mert a DJ alapokat Barabás Lőrincz kísérte trombitán, akinek koncertjeikor mostanában kiürül a castro és az egész bérházértelmiségi biciklisfutár társadalom elismerően bólogat. Lőrincz viszont szemmel láthatóan szenvedett, mivel igen nehéz siofóki livekongásként trombitálni drumandbass szerű zenére.
Palotai-papa odaállt a pulthoz és érdekes dolgokat kezdett el művelni. Összességében csalódás volt az egész. Anno mindig úgy tűnt, hogy Palotai igen naprakész, sokkal inkább saját maga kedvére, mint bárki máséra kever. A naprakészség mára már megkopott, a mester ugyanazt játszotta, amit 10 évvel ezelőtt. Ami viszont a legnagyobb csalódás, hogy egészen populáris nóták is bekerültek a repertoárba. Értelmezhetetlen volt meghallgatni a Prodigy-tól a Poison-t vagy a Bullet in the Headet. Az est mélypontja azonban  vitathatatlanul a Manu Chao bongobong-ja volt drumnbass-es verzióban. Mintha ez a szám a dob alap miatt létjogosultságot nyerne. A Petőfi rádió legroszabb perceit idézte. Az egészben csak az az érdekes, hogy az, hogy Palotai manu chao-t játszik piaci igény nem pedig egyéni. Csak innentől kezdve tök béna az egész, mert beláthatjuk, hogy a bongobong 5 éves szám, és az egész grundkocsmai, trendi, kulturálisan iszonyatosan képbenlevő közeg meg is bukott vele. Valójában arról van szó, hogy az a korosztály, amely előnyben részesíti a lomkocsmákat nosztálgiázik. Még mindig a macskajaj zenéje a balkáni muzsika, még mindig a rekviem egy álomért a depis drogos zene és még sorolhatnám. Palotai, aki ennek a korosztálynak az egyik első számú kiszolgálója volt annó, most sodrodik az árral. Megint a kereslet irányítja a DJ-t. Ma már sajnos nem a DJ-től tudjuk meg, hogy mit kell az elkövetkezendő 5 évben szeretnünk.