"Azt nem tudom, hogy melyik zenekar a legjobb, de azt tudom, hogy melyiknek van a legjobb közönsége." - mondta Presser Gábor egy elérzekenyült pillanatában. 1977 óta először lépett színpadra az LGT Erdélyben; a mintegy 2 és fél órás koncert a Félsziget Fesztivál kiemelt eseménye volt. Annak idején kitiltották az LGT-t Romániából, most visszatértek 30 év után, hogy zenéljenek egy kicsit. Körülbelül 30ezer erdélyi magyar gyűlt tehát össze, hogy elénekelje a klasszikusokat. Az eseményt Galamb konferálta fel ,ami talán a legérthetlenebb pillanata volt a koncertnek: rejtély, hogy miért ráncigáltak el magukkal egy kultúrripacsot.
A viszonylag hosszú koncert vegyes érzelmeket kavart. Egyrészt a megjelent tömeg együttélése a zenével olyan közösségformáló élmény, amelyben ritkán lehet része az embernek. Így volt ez szinte az összes lassú számnál: Kék Asszony, Miénk itt a tér, Álomarcú  lány, Neked írom a dalt stb. Be kell látni, hogy az elgété ezen számai genereációkat meghatározó kulturális produktumok, dalok amelyeket akarva akaratlanul mindenki ismer. Mindehez hozzájárult az erdélyi magyarság hányattatott sorsa, amely körülbelül a Miénk itt a tér című, immár politikailag is megszínezett számban került mécsestörés közelbe. Az LGT valahogy azonban kielégítetlenül hagyta a közönséget: míg a fent említett számban valóban katartikus volt a közönség közreműködése, addig szinte lincs hangulatban, kétségbeesetten kezdte el 30 ezer ember magától énekelni a visszatapsolás után is alig eljátszott neked írom a dalt. Ezen kívül sok slágert kihagyott a zenekar, amely azért érdekes mert a komoly elvonási tünetekkel küzdő erdélyieken látszott, hogy slágereket akart hallgatni, nem pedig Karácsony néha egészen kísérletibe forduló gitárjátékát, vagy az apjuk által a színpadra ráncigált somló gyerekek bohóckodását. A LGT egyébként remek zenészekből álló társaság, még a hosszabb istrumentális blokkok is élvezhetőek voltak. A színpadkép viszont lesújtó lett a 14 című szám után, amikor két fa létrára felmászó kvázi musical szakosok dobálták magukat a háttérben, az amúgy nagyon hangulatos koncertet rockszínházi díszletté degradálva. A koncert hosszúsága ellénére végig élvezhető volt, kicsit az arányokkal volt néha baj, de azt majd az idő úgyis elmossa. És hogy mennyire igaza volt Pressernek most jöjjön egy nagyon rosszul felvett, de a hangulatot talán jól visszaadó videó. Nagy tapsot a tömegnek, éljen a nép!