Last Night

Mi tehetne tökéletesebbé egy estét a Balatonba lebukó nap látványánál? Talán egy pohár mézédes gilingói Olaszrizling, és a közelből szóló fúvószenekar játéka. Már-már giccsbehajló filmjelenetre is gondolhatnánk, de ez nem más, mint egy pillanatkép a Balatonfüredi Borhetekből. Többezer ember kortyolgatja a közeli pincék remek nedűjét, miközben a város színes programokkal igyekszik szórakoztatni az idelátogatókat. Mostanában, amikor egymást érik a fesztiválok, és az ember eltud tölteni úgy 2 hónapot, hogy egyik koncertsorozatról a másikra utazik országhatáron belül, jólesik egy kifinomult, nyugodt mégis pezsgő kisvárosi miliőben megpihenni. Ezt kínálta számomra Füred szombat este. Pár éve még amit a Balatonról gondoltam, az az volt, hogy nem igazán tiszta, a német túristákat jobban szeretik, mint a magyarokat, hogy drága és ott húzzák le az embert, ahol tudják. Ezzel szemben 2007-ben teljesen megváltozott bennem a kép. Gyönyörűen kiépített, mégis természetes strand, ahol egymást érik ugyan a vendéglátóegységek, ajándékboltok, mégis elérhető áron tud az ember enni, inni, vásárolgatni. Nemhiába pihent itt maga Tagore is, a sétányról mesés a kilátás, egy séta a parkban pedig felüdít testet-lelket! Arról nem is beszélve, hogy ha megunja az ember a borozgatást, öt méterrel arrébb már karibi koktélt kortyolgathat. Hmm, el tudnám így képzelni az estéim nagyrészét…