"Tegnap délután belevetettem magam Kapuvár színesnek csöppet sem nevezhető éjszakai életébe. Kihagyhatatlan alkalom: az utcánk végén Sás utcai utcabál fantázianévvel ellátott csoportos ivászat kezdődött délután négy körül. Lovas felvonulás, néptáncosok menettánca, gyerekeknek kézműveskedés (csinálhattam volna méhviasz Jézuskát kis betlehemmel, de nem tettem), aztán jött az elkerülhetetlen: a Galaxy együttes lépett a világot jelentő deszkákra. Lévén hogy egy zenekart szerződtetett a kocsmáros, ők nyomták le a gyerekműsort is, csak akkor Galagonyának hívták magukat, nem Galaxynak. Nem mondom, hogy szenvedni kellett, de azért kicsit leesett az állam, mikor a dobos lila műhajat tett a kopasz fejére, az énekes lányon piros, a fiún szülinapi pöttyös sipka, a többieken pedig mindenféle idióta formájú és színű giccsek lógtak. Gondolom ezt azért csinálták, mert a gyerekek tök hülyék, és csak ezzel meg a Micimackóval, Hohohohorgásszal és Halász Judit-feldolgozásokkal lehet őket lekötni. Én épp egy kölcsöngyereket szórakoztattam, ebben nem nagyon zavartak. Később jöttek a rézfúvósok jazzelni, mire a szakértő kisvárosi apuka megjegyezte mellettem, hogy "mérvanmá angolul, ezt nem érti senkise".
Este a Galagonyából Galaxy lett, én meg lecseréltem a kölcsöngyereket ivarérett fiatalemberekre. Békésen fecserésztünk pár órát, mikor először esni kezdett az eső, és mindenkinek muszáj volt lelépni valami fedett helyre. Bánatosan ugyan, de otthagytuk a sátrat. Pedig a pultos épp előtte adta nekünk a barackokat a vilmoskörte aljáról...
Mi a helyi pizzériába mentünk, (a Hatóságilag Tilos szerint buzibár, bár még sose hallottam róla, hogy lennének ott buzik) ahol összefutottam kedves unokabátyámmal meg a haverjával. Nem voltak éppen szomjasak, és úgy gondolták, hogy én biztos nagyon az vagyok. Hát nem voltam, de a haver azért bemutatta hastánctudását nekem, amit már a jó öreg Fábri Sanyi is megcsodált volt egy országgal karöltve. Én ugyan az RTL-en nem láttam, de tényleg eléggé lebegtek a hurkák. A show után közölte a kedves, hogy egy fellépés tízezer, nyugodtan szóljak, ha igény van rá... Aztán mondta, hogy elég hejre kis menyecske vagyok, és elővette a mobilját. Én nagy naivan azt hittem, hogy le akar fényképezni, vagy telefonszámot szeretne. Már bőszen tiltakoztam volna, mikor az arcomba tolta egy szőke lánynak a képét, aki éppen miniszoknyában fetrengett egy autón. "Ez a lány leszbikus, szerintem tetszenél neki. Van neked barátod? Aha, és a lányokat nem szereted? Te figyelj, ez egy jó nő, húszezret fizetne neked, ha eltöltenél vele egy kis időt. Jó lenne neked is!" Végül nem léptem rá a prostitúcióhoz vezető göröngyös, ámde gyönyörteli útra, inkább hazaindultam...
Pechemre kifogtam azt a félórát, amikor iszonyatosan dörgött-villámlott és csontra eláztam. Visszagondolva bennem azért maradt egy kis űr, mert azt olvastam, hogy régen egy ilyen utcabálra a legények mindig vitték magukkal a bicskát, és ha konfliktus támadt más utcabeliekkel, akkor rövid úton elintézték a dolgot. Ha egy fiú otthonhagyta a kést, az anyja vitte utána. Ma meg csak a vedelés, semmi bunyó...."
Utolsó kommentek