Last Night

Free video streaming by Ustream

A KolinFilm szemlét is megjárt, elgondolkodtató filmje. Érdemes rászánni az időt.

Egy-egy remek szám, hogy rendben legyen a napod

http://anapszama.blog.hu

A Rewind, kétség nem fér hozzá, kinőtte magát. Karszalag, belépő, élő zenés kíséret. Mint  még annak idején a régi, kopaszigátos westbalkánba járó lelkes rewind vendég, nagy lelkesedéssel érkeztem a fútó utcai húsvásárra. Azért is voltam különösen kiváncsi mert a DJ alapokat Barabás Lőrincz kísérte trombitán, akinek koncertjeikor mostanában kiürül a castro és az egész bérházértelmiségi biciklisfutár társadalom elismerően bólogat. Lőrincz viszont szemmel láthatóan szenvedett, mivel igen nehéz siofóki livekongásként trombitálni drumandbass szerű zenére.
Palotai-papa odaállt a pulthoz és érdekes dolgokat kezdett el művelni. Összességében csalódás volt az egész. Anno mindig úgy tűnt, hogy Palotai igen naprakész, sokkal inkább saját maga kedvére, mint bárki máséra kever. A naprakészség mára már megkopott, a mester ugyanazt játszotta, amit 10 évvel ezelőtt. Ami viszont a legnagyobb csalódás, hogy egészen populáris nóták is bekerültek a repertoárba. Értelmezhetetlen volt meghallgatni a Prodigy-tól a Poison-t vagy a Bullet in the Headet. Az est mélypontja azonban  vitathatatlanul a Manu Chao bongobong-ja volt drumnbass-es verzióban. Mintha ez a szám a dob alap miatt létjogosultságot nyerne. A Petőfi rádió legroszabb perceit idézte. Az egészben csak az az érdekes, hogy az, hogy Palotai manu chao-t játszik piaci igény nem pedig egyéni. Csak innentől kezdve tök béna az egész, mert beláthatjuk, hogy a bongobong 5 éves szám, és az egész grundkocsmai, trendi, kulturálisan iszonyatosan képbenlevő közeg meg is bukott vele. Valójában arról van szó, hogy az a korosztály, amely előnyben részesíti a lomkocsmákat nosztálgiázik. Még mindig a macskajaj zenéje a balkáni muzsika, még mindig a rekviem egy álomért a depis drogos zene és még sorolhatnám. Palotai, aki ennek a korosztálynak az egyik első számú kiszolgálója volt annó, most sodrodik az árral. Megint a kereslet irányítja a DJ-t. Ma már sajnos nem a DJ-től tudjuk meg, hogy mit kell az elkövetkezendő 5 évben szeretnünk.

bár nem szigorúan blogunk tematikájához tartozik, de mivel értelmes, a világra nyitott emberek vagytok beposztolom. Három műremek Rofusz Ferenc ceruzájából. (Gyengébbek kedvéért mondom, hogy Rofusz ferenc az első magyar Oscar-díjas rendezőnk). Igazi csemegék.

szívet melengető rövdfilm Romániából. Kérdés, hogy hogy lehet az, hogy egy román fiatal ilyen filmet csinál, a magyar fiatal meg tarrbélás dögunalmas szomorúságot. Asszem átállok a román filmekre.

Hosszas felkészülés után Teflon számot ír. A "Let me torture you (Dr. Sexy)" című dal leginkább a David Guetta, és Fedde LeGrand által meghatározott zenei világba illeszkedik, de rendelkezik a Teflon-ra jellemző érzékenységgel, líraisággal. Az alkotás tehát készül, várhatóan egy hónap múlva, még karácsony előtt robban a nagyközönség előtt, és pillanatok alatt rabulejti az igényes dance élvezőinek szívét.

Tegnap este Julcsival meg Marcóval a Szimpla kertben iszogattunk. A borra jól megéheztem, úgyhogy hazafelé beugrottam az Astoriánál lévő törökbe' gyroszér', majd beálltam a buszmegállóba falatozni. Eddig teljes volt a boldogság, mert kajám is volt, meg még szédültem is. Éppen valami nagyon alternatív fiú ordított a fülembe, amikor elémállt egy részeg csöves és tátogni kezdett. Amikor halkabbra vettem a fiút, azt kérdezte épp a tátogó kripli, hogy van-é egy kis apróm. Megmondtam neki, hogy nincs, ami tök igaz is volt. Aztán afelől érdeklődött, van-e egy kis ÉLELMEM? Ezek a csövesek annyira tudnak választékosak lenni, ha tarhálni kell. Mondtam, nagyon őszinte arccal, az alig megkezdett gyrosszal a kezemben, hogy hát nincs. Hát ÉLELMEM, nekem? Ő erre felszívta magát, fújt egyet és elvette amit akart. Én meg ott álltam mint valami faszent, fürgén rebegtettem a kiéhezett kollégista pilláimat, az a hájas szemét meg felfalta a kajámat. Biztos ő is csak megéhezett a borra.

mostanában nagyon kevés post van. Ez nem azért van mert nem történik semmi előző este. (Tegnap például óriási tánc volt a SOTE gólyabálján az Inside Cllábban.) Egyszerűen lusták vagyunk írni. Mégegyszer tehát arra buzdítok minden kedves egykori rajongót, hogy írja meg szépen (legalább emailben) hogy mi minden történeik vele. nem kell beszámoló. az is jó, ha összenéztél egy fiúval vagy egy lánnyal. hajrá!
Addig is egy remek rövidfilm Simonyi Balázstól és Tóth Barnától a politika infantilisságáról:


És egy nagyon profin elkészített pörgős film pocokversenyről:

Rövid hírként mondom csak, hogy az elmúlt héten DJ Teflon három nagysikerű sessiont nyomott le a Könyvtár Klubban. A vasárnap, hétfőn, és tegnap szombaton megvalósult exluzív party résztvevői joggal érezhették magukat megtisztelve hiszen a DJ amúgy csak csillagászati összegért vállal fellépést. A tegnap esti bulin résztvett mintegy 100 vendég elégedetten távozott, hajnali 4-kor amikor már bezárt a hely többen odamentek gratulációjukat kifejezni, így például Jon egy finn srác is:

'Thank you, it was very nice, you played some songs I already forgot, it was very nice to hear them again, you suprised me!'

Vagy Alejandro egy spanyol szerencsés:

' It was so cool I could not stop dancing, now am so fucking tired!'

Azt, hogy mikor lesz a következő Teflon buli még csak sejteni lehet, de valószínűleg rendhagyó módon szeptember végén áll majd ismét a keverőpult mögé.

Cicabetti ezt írta

"Tegnap délután belevetettem magam Kapuvár színesnek csöppet sem nevezhető éjszakai életébe. Kihagyhatatlan alkalom: az utcánk végén Sás utcai utcabál fantázianévvel ellátott csoportos ivászat kezdődött délután négy körül. Lovas felvonulás, néptáncosok menettánca, gyerekeknek kézműveskedés (csinálhattam volna méhviasz Jézuskát kis betlehemmel, de nem tettem), aztán jött az elkerülhetetlen: a Galaxy együttes lépett a világot jelentő deszkákra. Lévén hogy egy zenekart szerződtetett a kocsmáros, ők nyomták le a gyerekműsort is, csak akkor Galagonyának hívták magukat, nem Galaxynak. Nem mondom, hogy szenvedni kellett, de azért kicsit leesett az állam, mikor a dobos lila műhajat tett a kopasz fejére, az énekes lányon piros, a fiún szülinapi pöttyös sipka, a többieken pedig mindenféle idióta formájú és színű giccsek lógtak. Gondolom ezt azért csinálták, mert a gyerekek tök hülyék, és csak ezzel meg a Micimackóval, Hohohohorgásszal és Halász Judit-feldolgozásokkal lehet őket lekötni. Én épp egy kölcsöngyereket szórakoztattam, ebben nem nagyon zavartak. Később jöttek a rézfúvósok jazzelni, mire a szakértő kisvárosi apuka megjegyezte mellettem, hogy "mérvanmá angolul, ezt nem érti senkise".

Teflon, mint rezidens Dj adott lehetőseget tegnap Dj Monyó-nak otthonában. A délutánra tervezett erkélyparti azonban jócskán belecsúszott az éjszakába. Dj Teflon fantasztikus set-jével indult az este, kellemes lounge, chillout zenék. Mindenki sörözik, beszélget, igazi club hangulat uralkodik. Dj Monyó még várat magára, addig egy merész váltásként MakiLaci és Teflon őrült gitáros-szájharmónikás blues sessionbe kezd, Csécsé mindenkit meglepve rövid tudományos előadást tart a fraktálokról. A béke és a nyugalom egészen meditatív formájába kerül a társaság, amikor DJ  Monyó jó érzékkel a keverőpulthoz lép.  Kellemes, a hangulathoz illő számokkal kezd, és egyre jobban pörgeti fel a bulit. Mindent megtesz, hogy megalapozza az éjszaka további irányát. A társaság egyre inkább táncolna, kezdik kinőni a helyet. A nagy taps után Dj Teflon ismét kezébe veszi az irányítás. Fiatalságunk legnagyobb bulizós slágerei keverednek egymásba. Őrületes hangulat. MakiLaci lájv gitárt nyom, míg Csécsé lájv kongát. Eljött az idő, hogy bezúzzunk a városba. Irány a Wébé. Jól indul a helyszín, rögtön BicskaBí köszön rám nagy mosollyal az arcán; még jól van. Tolok egy grillszendvicset. Hülyének is megéri hétszázért. Csécsé-vel csocsózni kezdünk, a helyi Dj sajnos gyengélgedik. Dj monyó és a többiek tiszteletből azért táncolni próbálnak. Közben Óriási csata az asztalnál, Csécsé persze most is remekel, szerencsére időben mindig kihúzom a szarból a csapatot. El is fogynak a kihívok, megynyerjük az asztalt. Dj Wébé egy kicsit kezd fejlődni, jöhet a tánc. Monyó egy sráccal beszélget, de fél óra múlva meg is bánja az egészet. Az éjszaka rendben van, amúgy a szokásos péntek este, talán a szar idő miatt, meg a Sziget miatt kicsit kevesebben vannak mint általában. Fél négykor irány haza. Hát ennyi.

Szedó Mester barátunk tegnap dacolva az égiekkel kiment a szigetre. még nem tudjuk milyen volt. Egy barátnőnk azonban meglepően ezt nyilatkozta a szigeteléssel kapcsolatban:

"akkor se megyek, nem fizetek ki ennyi pénzt azér, hogy a-b-c-x-y-z helyszín között rohangáljak, hülye németek meg franciák között, mint egy hülye, azér, hogy minnél többet kapjak a nyavalyás kis pénzemér, e közben még beszívjak egy-öt liter port, vagy dagadjak a sárban, depressziós legyek, mert már senkit nem ismerek, és kiöregedett szarfej nyugdíjasnak érezzem magam, mert kb 11-kor rámjön a menekülési ösztön... (ez kb a tavalyi sziget élményem, és nem hiszem, hogy azóta javult volna a helyzet:)

azér Te csak érezd jól magad, Szedó, biztos nagyon jó lesz ;)!

csokk:)"

Ki ért egyet? Szerintetek is gáz a Sziget? Meglepően sok a Szigetellenes megmozdulás idén. Vagy nem?

ezt Csécsé írta:

"láttam mind a három LGT-t, ami most lement (1. marosv.hely, 2. tegnapelőtti főpróba (amire szarrá szórták vip jegyekkel a cégeket, hogy ezzel le is tudják őket), meg a 3. a tegnapi főkoncert)
bár nem sok különbség volt az előadások között (marosvásárhelyen votl a legrövidebb, utcsó a leghosszabb (több szám, több inprovizáció), de a számok sorrendje nem nagyon változott, a legjobb mégis messze a tegnapi volt, mivel messze tegnap volt a legjobb a közönség.. (a vip-es főpróbán inkább a vip-jegy feeling miatt, meg az ingyen virsli+sör miatt ment ki sztem a 80%, a nézők között ott virított a Pici is, csak nem a presser, hanem a csonka, alig várva, hogy mutassa a kivetítő, de ez csak gonoszkodás, mert lehet, hogy ő is nagy rajongó..) marosvásárhelyen meg az volt a baj, hogy lelkes volt a közönség, ugyanúgy érződött a koncert előtti hangulaton, ott valahogy mégis átment az elején egy passzív szemlélődésbe, kevés volt a táncoló-tomboló.. tegnap viszont mindenki már az első számnál (Fiú) tapsolt örömében a ritmusra, s ez a hangulat nyilván visszahatott presserékre is, bár ők a főpróbát is nagyon élvezték.. Ami viszont tré volt tegnap: az természetesen a média.. az rendben van, hogy helikopterről fel akarják venni a tömeget (ami totál betöltötte a teret, a civilfaluig álltak az emberek oldalt), de persze most se türtőztette magát a kamerás, egyre lejjebb és lejjebb jött a helikopterrel, amíg szinte csak a propellert hallotta mindenki a koncert helyett...:s ráadásul nem is egyszer, hanem kb 5-6szor körbement így, elég nagy felháborodást kiváltva a tömegből.. ráadásul ezt sikerült pont a "most együtt énekelünk a közönséggel" részre is időzíteni, így hiába álltak benn a közönség közepén mikrofonnal a zenekar, megadva a kezdő akkordokat a ha a csend beszélni tudna, meg a miénk itt a tér-hez, kicsit kintebb már semmit nem lehetett hallani az éneklésből.. mondjuk ez helikopter nélkül is igaz volt, hogy a szélén a közünségénekből nem hallatszódott semmi, dehát nem is lehet ekkora tömegnél ezt sztem megoldani.. na mindegy.. nekem spec az "és jött a doktor" 10perces, improvizációkkal tarkított varija tetszett a legjobban, no meg persze a sziszifuszi blues, a nem adom fel, kotta nélkül,  zenevonat, box, szóval a pörgősebbek, de az álld meg a dal is nagyon jó volt.. annyira értik és érzik a zenét, hogy legszívesebben hajnalig hallgatn őket az ember.. nagyon jó élmény volt. médiához még hozzátartozik, hogy nekem az is új volt, bár lehet hogy ez már pár éve így van, hogy a fellépők között reklémok mennek a kivetítőkön:s... ez is tré votl, mikor leültünk sörözni anyukával (akit kivittem lgt-zni) akkor meg szigetes "háromdés" képeslapot akartak ránksózni.. meg persze odajött egy zákányos orosz, aki kérdezgette, hogy hol van a kistáskája, persze oroszul, mert mint minden honfitársának, neki is természetes volt, hogy minden külföldi beszél oroszul..:s
egy szó mint száz, igazi multigenerációs népünnepély volt, hatalmas örömkoncert, stb..
ja és ami még tré, hogy a wiw a szigeten kitalálta, hogy névvel ellátott zöld szívecske matricákkal leeht egymást teleaggatni, hogy XY ismer engem.... no comment, persze csomóan szaladgálnak ilyen gyűjteménnyel a pólójukon, félek, hogy siekrül 7 napos mozgalommá alakítani..

na ennyi"

Ez nem is annyira meglepő, hiszen az Elveszett gyermekek városa, az Alien 4. és a Hellboy sztárja már jóideje itt forgatja a Hellboy második részét. Ron Perlman valószínűleg családjával vacsorázott a GOA étteremben az Andrássy úton, amely étterem igencsak felkapott sztárok körében. Emlékezzünk vissza, hogy itt bulizott anno Charlize Theron is. No mindegy. aki nem tudja ki az a Ron Perlman, az magára vessen visszont ha ezt az alakot látja Budapest utcáin akkor jobb ha futni kezd.

Figyelem! Az alábbi bejegyzés a nyugalom megzavarására alkalmas képi és írt (írott) elemeket tartalmaz.

Amikor Teflonék megtudták, hogy Fűzfőn gombócfesztivál van, felcsillant a szemük. Egyrészt nemcsakhogy kedvükre válogathattak a szilvás, sárgabarackos, túrós, szilvás mákban megforgatva gombócok végtelennek tűnő ízkavalkádjában, de kiderült az est folyamán tombola, és a feledhetetlen Buda-Duó előadása is megelőlegzi a szétkészülést. BicskaBí leginkább a tombola fődíjára, egy vitathatatlanul szépen csillogó gyermekquad-ra indult rá. (felhívnám a figyelmet a szóban rejlő abszurditásra: gyermekkvad, gyermek vad, gyerekkuad). Teflon és BicskaBí elindultak 9 körül megnyerni a gyermekvadot. Bicska teljesen kész volt már, lehetett is mert délután egy isteni chiliconcarnét dobott össze nyílt tüzön. Csécsé lemaradt a kurvákkal. A sorsolás rendben ment egészen a gyermekvad, a fődíj sorsolásáig. Persze a második díj egy csodálatos, M festőnő Éva Balaton-t ábrázoló festménye is fasza lett volna. A konferanszé a legjobb vásári bűvészeket megszégyenítően játszotta el, hogy véletlenszerűen hívja fel M festönő Évát a színpadra, aki ökölbe szorított kézzel, a nyertes számot szorongatva "húzta" ki a 174-est. A művelődési ház munkatársa magabiztosan lépett színpadra: "az egyik vendégünk nyerte, majd eljuttatjuk hozzá". Teflon bekiáltotta, hogy bunda, de senki sem hallotta. BicskaBí magatehetetlenül rogyott össze az egyik flair széken, elaludt. Megjött Csécsé a kurvákkal. Oriási buli kezdődött a Buda-Duó sajátos formációban (egy szintis és egy énekes) kezdte el játszani a csókkirályt. Az asszonyok táncra perdültek, mégis csak élő zene. A csókkirály után azonban szünet. Budáék majd öt percen keresztül tanakodnak a bekapcsolva maradt mikrofon mögött:"pop3, várjál az nem jó, ezt nyomd, pop2, akkor mehet, mehet, jó". Teflonék eközben már durván szétkészültek fent a háznál. Minden ami por, az mehet az orrba. Hálistennek csécsé is megjött. Az a csodálatos ebben a két fiatalban, ahogy élvezik az életet. Minden amit videóklipekben látsz az náluk valóság. kemények, mindenfélét tolnak, kurváznak, élik az életet. Teflon és a slepp. Képeket majd később láthattok arról, hogy Teflon és Csécsé hogyan szpatja a kurvákat.

Mi tehetne tökéletesebbé egy estét a Balatonba lebukó nap látványánál? Talán egy pohár mézédes gilingói Olaszrizling, és a közelből szóló fúvószenekar játéka. Már-már giccsbehajló filmjelenetre is gondolhatnánk, de ez nem más, mint egy pillanatkép a Balatonfüredi Borhetekből. Többezer ember kortyolgatja a közeli pincék remek nedűjét, miközben a város színes programokkal igyekszik szórakoztatni az idelátogatókat. Mostanában, amikor egymást érik a fesztiválok, és az ember eltud tölteni úgy 2 hónapot, hogy egyik koncertsorozatról a másikra utazik országhatáron belül, jólesik egy kifinomult, nyugodt mégis pezsgő kisvárosi miliőben megpihenni. Ezt kínálta számomra Füred szombat este. Pár éve még amit a Balatonról gondoltam, az az volt, hogy nem igazán tiszta, a német túristákat jobban szeretik, mint a magyarokat, hogy drága és ott húzzák le az embert, ahol tudják. Ezzel szemben 2007-ben teljesen megváltozott bennem a kép. Gyönyörűen kiépített, mégis természetes strand, ahol egymást érik ugyan a vendéglátóegységek, ajándékboltok, mégis elérhető áron tud az ember enni, inni, vásárolgatni. Nemhiába pihent itt maga Tagore is, a sétányról mesés a kilátás, egy séta a parkban pedig felüdít testet-lelket! Arról nem is beszélve, hogy ha megunja az ember a borozgatást, öt méterrel arrébb már karibi koktélt kortyolgathat. Hmm, el tudnám így képzelni az estéim nagyrészét…

 

Tegnap este a hivatalos megnyitóval elindult a 3. Intergalaktikus BuSho Film Fesztivál, amely  hányattatott sorsú ugyan, de mégiscsak hazánk egyik legnagyobb rövidfilmes fesztiválja. A program igen változatos, lehet menni egész hétvégén, az Almássy téri szabadidőközpont lepukkant falai adnak otthont az eseménynek. Rengeteg jobbnál-jobb film lesz, csak a miheztartás végett azzal a Danish Poet-tal indítottak, amely elhozta az animációs Oscart a Maestro elől. A hétvége tehát remek dolgokat ígér, hacsak a szakkomentátor társak nem nyilatkoznak, akkor csak hétfőn jön a következő beszámoló. addig is két rövidfilm!

Aki kellemes estét kíván szerezni magának, illetve akár kedvesének, barátainak, annak nyugodt szívvel ajánlom Simon Pegg és Edward Wright kultikus vígjátékát a Shaun of Dead-et. Ugyanettől a párostól származik a mozikban mostanában vetített Vaskabátok (Hot Fuzz) című film is, amely rendőrfilm stílusban elmesélt szinte hibátlan akcióvígjáték. Nos a Haláli Hullák Hajnala esetében is egy műfaj kifordításáról van szó, ám a páros esetében ez nem zuhan olyan mélységbe, mint a horrorra akadva szériánál, hanem ez esetben a zombifilm műfajának legnagyobb tisztelettel történő felelevenítése zajlik. Shaun, aki egy műszaki boltban dolgozik, és minden este lejár a Winchester pubba egy napon kénytelen szembenézni azzal, hogy barátnője elhagyja, ha nem változtat életén. Pont akkor kerül erre sor, amikor feltámadnak a hullák, és elkezdik felfalni Londoncity lakóit. Ez azért vicces mert sokáig az amúgy is zombi életet élő Shaunnak fel sem tűnik, hogy zombik veszik körül. Így aztán Ed-del, hű barátjával, elindulnak, hogy megmentsék Shaun anyját, csaját és mindenki mást, aki az útjukba kerül és még él. Szóval Shaun of Dead! Klasszikus. És azt is megkockáztatom, hogy jobb mint Tarantino: a humora jobb, és legalább annyira véres.

"Azt nem tudom, hogy melyik zenekar a legjobb, de azt tudom, hogy melyiknek van a legjobb közönsége." - mondta Presser Gábor egy elérzekenyült pillanatában. 1977 óta először lépett színpadra az LGT Erdélyben; a mintegy 2 és fél órás koncert a Félsziget Fesztivál kiemelt eseménye volt. Annak idején kitiltották az LGT-t Romániából, most visszatértek 30 év után, hogy zenéljenek egy kicsit. Körülbelül 30ezer erdélyi magyar gyűlt tehát össze, hogy elénekelje a klasszikusokat. Az eseményt Galamb konferálta fel ,ami talán a legérthetlenebb pillanata volt a koncertnek: rejtély, hogy miért ráncigáltak el magukkal egy kultúrripacsot.
A viszonylag hosszú koncert vegyes érzelmeket kavart. Egyrészt a megjelent tömeg együttélése a zenével olyan közösségformáló élmény, amelyben ritkán lehet része az embernek. Így volt ez szinte az összes lassú számnál: Kék Asszony, Miénk itt a tér, Álomarcú  lány, Neked írom a dalt stb. Be kell látni, hogy az elgété ezen számai genereációkat meghatározó kulturális produktumok, dalok amelyeket akarva akaratlanul mindenki ismer. Mindehez hozzájárult az erdélyi magyarság hányattatott sorsa, amely körülbelül a Miénk itt a tér című, immár politikailag is megszínezett számban került mécsestörés közelbe. Az LGT valahogy azonban kielégítetlenül hagyta a közönséget: míg a fent említett számban valóban katartikus volt a közönség közreműködése, addig szinte lincs hangulatban, kétségbeesetten kezdte el 30 ezer ember magától énekelni a visszatapsolás után is alig eljátszott neked írom a dalt. Ezen kívül sok slágert kihagyott a zenekar, amely azért érdekes mert a komoly elvonási tünetekkel küzdő erdélyieken látszott, hogy slágereket akart hallgatni, nem pedig Karácsony néha egészen kísérletibe forduló gitárjátékát, vagy az apjuk által a színpadra ráncigált somló gyerekek bohóckodását. A LGT egyébként remek zenészekből álló társaság, még a hosszabb istrumentális blokkok is élvezhetőek voltak. A színpadkép viszont lesújtó lett a 14 című szám után, amikor két fa létrára felmászó kvázi musical szakosok dobálták magukat a háttérben, az amúgy nagyon hangulatos koncertet rockszínházi díszletté degradálva. A koncert hosszúsága ellénére végig élvezhető volt, kicsit az arányokkal volt néha baj, de azt majd az idő úgyis elmossa. És hogy mennyire igaza volt Pressernek most jöjjön egy nagyon rosszul felvett, de a hangulatot talán jól visszaadó videó. Nagy tapsot a tömegnek, éljen a nép!

Félsziget fesztivál. 5.nap

UPDATE: extrém jó fotók!!

Nagy ígéretekkel indult az este. Charlie és a The Moog fog minket elringatni. Két világ egy időben történő találkozása. A múlt és a jövő. Charlie-nak igen nagy hagyománya van itt Marosvásárhelyen, gyakorlatilag apraja-nagyját elhóditotta.


Egyébként is jellemző volt az estére, hogy a nép birkaként vonult a "jobb-és-jobb" előadók koncertjeire, nem törődve azzal, hogy feltörekvő, kisebb zenekarok éppen hol izzadnak vért a közönségért. Igy izzadt a The Moog is. Miért szeretjük a The Moog-ot? Nem szeretjük, de tudomásul kell sajnos venni, hogy nagyon rég nem született olyan magyar zenekar amely ennyire jól meghatározható stílusban ennyire egységes zenét játszik. Pechesek voltak, mert egészen  varatlanul bepörgő Charlie tényleg az emberek 95 százalékát elvitte. A zenekar rajongótáborának kemény magja, egy 30 főből álló 14 mínuszos korosztály azert végigropta velük a koncertet. Félő egyébként, hogy a Moog-nak a trendiség lesz hosszútávon a veszte, mert azon kívül, hogy Tonyo rendkívül feminim, piperkőc módon ripacskodik  nem sokkal ad többet a közönségnek a zenekar egy tucat indiepoprockgarage bandánál.


A tömeg 95%-a átfáradt a Kosheen koncertre, amely sajnos egy idejét múlt zenekar, nemzetközi ismertséget is szívesen elvenném tőlük. Újat sem sikerült nagyon produkálniuk az utóbbi pár évben. A Kosheen még mindig abból él, hogy  a pozenébe behozta drumandbass-t. Még emlékszem, amikor anno a wesbalkánban a vitathatlanul drumandbass-os rewindon hallgattuk, aztán szép lassan bekerültek a rádióba.
Említést érdemel viszont a Heaven Street Seven koncertje! Falloleen azt írta, hogy önmagukban is fárasztóak, amivel teljes egészében egyetértek. Ennek ellenére elég jó kis flegma  koncertet hoztak létre. Furcsa egyébként a HS7, mert egy olyan zenekar aki  a semmiről, illetve a minekről énekel a legtöbbet. Tehát a "felszálltam a buszra de nem tudom minek, aztsem hogy merre megyek. Tegnap volt, de nem tudom mi mert már nem emklékszem, nem is fontos stb" ennek ellénere azért mégis csak van egykét húzó szám ami elviszi a koncertet.


Az este záró akkordja egyértelműen Ludmilla volt. Ludmilla megmutatta a techno lelkét. Rég láttam ilyen hatású DJ-t, aki ennyire érzi a közönséget. Azon kívül, hogy jobbnáljobb számokat tett fel, hihetetlen nagy örömmel kínozta a hosszabbnálhosszabb kiállásokkal a közönséget, amelyek kiállások a látszatt szerint őt is épp ugyanannyira boldogítottak mint minket.

EFOTT szerda-csütörtök

A fesztiválra mint dolgozó, Cicabetti, az újságíró fotósaként érkeztem, amit csak a bejáratnál tudtam meg. Lehetnének képeim a nagy eseményről, de nincsenek, mert rövid úton lemerült a telefonom.

Az áramszünetekkel tarkított programban megtekintettük az egész jó, mások szerint uncsi Gonzót, a nem túl izgi Moogot, a szerintem élvezhető, mások szerint uncsi Amber Smith-t, az önmagukat is halálosan fárasztó Heaven Street Sevent, a túl hosszú és túl hangos Zanzibárt, és pár számot a Hooliganstől, akik nem is olyan rosszak élőben, mert az énekes viszonylag vicces, meg az egyik gitáros szexi, amit én nem láttam, mert nem volt rajtam szemüveg.

És itt jöttek az est fénypontjai, a Belga, amit ugyan lemezről sosem tudok elviselni, de élőben igen poénos a performansz, meg a Neo, amit nagyon csípek, viszont az Indexes csaj az Ossiannal meg a Zanzibárral említi egy mondatban. Amúgy ő a cigányzenére izgul, szóval talán mégsem releváns a véleménye. Mondjátok meg, a Neo van olyan ciki, mint az Ossian? Szerintem Hajnalka tévedett.

Kábé hajnal kettőkor futottunk össze bizonyos Dáviddal, aki Cicabettit egy dj-re emlékeztette. Én felvetettem, hogy dj. Teflonra hasonlít, Dávid viszont a hozzáértők hanghordozásával kijelentette, hogy nem is, mert Teflon tök máshogy néz ki. Amúgy kiderült, hogy ő maga dj. Dávid.

Zárásképp roptunk egy kicsit Erős Attilára és Spigiboyra, miközben egyesek a nyálukat csorgatták Erős mélyen dekoltált, hosszú ujjú, fehér pamutfelsőjére.

Másnap enyhe fejfájással ébredtem, Cica nem panaszkodott. A délutánt a Nagyerdőben lévő strandon töltöttük, emiatt lemaradtunk a P.A.S.O.-ról, de elértük a Quimbyt. A hangulatunk igen lagymatag maradt, a zenétől sem indultunk be, meg nem is nagyon ittunk.

A Bikini koncertje közben azon tanakodtunk, vajon hogy hívhatják az énekest (D. Nagy Lajos) és mik is a híres számaik? Mert a Bikini ugyebár aktuális zenekar.

Jamie Winchesterért és Hrutka Róbertért inkább otthagytuk a nagy öregeket. Megérte, mert saját szemünkkel láthattuk a Kamillát szorongató Kóka Jánost, a tévében megszokottnál élőben sokkalta vonzóbb külsejű minisztert. Itt is volt némi áramszünet, de a csend sem volt kevésbé élvezetes, mint a zene, úgyhogy átmentünk a rettegett Tibi bácsihoz, aki végleg kicsapta nálam a biztosítékot, és úgy döntöttem, itt véget is vetek a kínnak és az alvásba menekültem, másnap délben pedig haza.

Felsziget Fesztival 4. nap

Sajnos CseCse-vel beleestunk abba a hibaba, hogy az egesz napos strandolas utan tul koran, mar olyan hetkor elkezdtunk alapozni a jo oreg erdelyi szilvapalinkaval, amit CseCse kitudja honnan szerez be minden evben es amelynek fo tulajdonsaga, hogy olyan sarga, hogy jeges teanak alcazva lehet bevinni mindenhova. Az este egyebkent semmi jot nem igert, szerencsetlen Szabo Eszter haknizott Kontor Tamassal. Sajnos 10 korul mar nagyon jol voltunk es itt elkovettem azt a hibat, hogy bementem a satorba. Ott is maradtam. Minden veszni latszott. Aztan korulbelul 3-kor, elkepesztoen kiszaradva ugy dontottem korul nezek, az egerek ugysem hagytak aludni. Kicsit cikinek ereztem hogy ilyenkor vagok neki, Csecse biztos tok jol el van, vegulis volt Deak Bill. Pont abban a pillantban ertem a szinpadhoz amikor a Korai Orom elkezdett jatszani. Hibatlan idopont. Kicsit meditativ szammal kezdtek, ami pont jo volt hiszen meg ebredeztem aztan egyre inkabb gyorsult az egesz. Hibatlan dramaturgia. A vetitet kepek kicsit idetlenek voltak, plusz ha valaki netezik akkor joparat lathatott mar korabban. Az egeszben az volt a legszebb, hogy 3-kor kedtek. Fel5-5ig tarott kabe, a vegere nem sokan maradtunk de az pont jo volt, mert a viszonylag nagy szinpad ellenere sikerult csaladias hangulatot teremteni. Hibatlan.
Utana atmentem az ugynevezett Zakuska satorba ahol a vegulis egesz jo zeneket olyan botranyosan kevertek egymasra, hogy azt egy altis hazibulin is szebben csinaljak. CseCsevel itt talalkoztunk megint. addig azt hittem, hogy ciki, hogy korabban bealudtam de azt hiszem az internet es a rocksator kozott fel4kor vacogva felebredni sokkal cikibb. CseCse el is ment a satorba. Egyebkent sokszor hiszem mostanaban hogy megallt az ido. Az addig majdem el-elvagodo seggreszeg punkok olyan energiaval tortek pogozasba a Smells like teen spirit-re, hogy menekulni kellett. Ja! es eljott a fekete takony ideje. Aki valaha mar volt szigeten az tudja.
Ma kivancsian varjuk a The Moog zenekart, illetve a reglecsuszott Kosheen is feltunik.

felmerul tobb kerdes. ki az a frank? A hyperkarma dobosa, mint megtudtuk. Miert olyan egyszeru bejutni egy VIP buliba a godorben (megint a godor)? Minket a Balazs hivott mondtuk, de aztan valami rita vagy zita is mondta hogy nyugodtan egyunk az isteni finom toltottkaposztabol es a vorosborbol es a pezsgobol is ihatunk. ittunk is, mig dj olie fantasztikus slagereket rakott fol szorakosztatasunkra. Frankie pedig vagta a tortat, elvezte hogy harminc eves. Didivel el is gondolkoztunk: azt szeretnenk ha harminc eves korunkra legalabb ennyi baratunk osszegyulne, lenne egy olyan fasza muvesznevunk, hogy Frank es kajak buzik lennenk mint O (ez utobbi persze nem biztos).  A hyperkarma egyebkent vasarnap jatszik marosvasarhelyen a felsziget fesztivalon. ott majd jol megkerdezzuk tole hogy milyen harminc evesnek lenni. valoszinuleg szomoru.

Ezzel burkoltam be is jelentem, hogy par napon at ha minden jol megy akkor marosvasarhelyi beszamolokat olvashattok. juj de durva!!!! es most jottunk ra Csecse-vel, hogz itt egy ora eltolodas van. Para.